Contemporary Hungarian architecture and impressions of post-WTC New York

AZ ÉPÍTÉSZET VÉGE?--THE END OF ARCHITECTURE?

Sok minden véget ért azon a reggelen. Különös, különös _szi reggel volt. Még ma sem tudjuk, mi minden múlott el az emberiség jóérzései közül akkor. Mennyi szükséges idealizmus, mennyi jóakaratú elképzelés, bizalom foszlott szét végleg, alig egy óra alatt, amely során a nyugati civilizáció egyik jelképe a földre rogyott. Ezrek haltak meg, az anyagi kárt húszmilliárd dollárra becsülik. Összeomlott két torony, összeomlott az illúziója is annak, hogy évtizedek alatt kimunkált közmegegyezéssel a különféle kultúrák békével élhetnek együtt a Földön.

How many things ended that morning. It was a beautiful, strangely clear and sharp sunny morning. We still can't assess the loss: how much of humanness suddenly slipped into nothingness. We don't know yet to what extent did our necessary idealism, good intentions and trust dissolve in less than an hour, as we were watching a major symbol of western civilization collapse, burying thousands of people underneath (and causing an about 20 billion dollars damage). Did the destruction of the two towers also destroy the illusion that the work of several decades was leading to a consensus which would allow the peaceful coexistence of the different cultures of the world?

Váteszek, divatos entellektüelek már sok mindent temettek. Francis Fukuyama a történelem végét jövendölte meg, Hans Belting a m_vészetét. Öt éve Bécsben kisebb konferencia zajlott Peter Noever szervezésében, az építészet végének jegyében. A történelem - fél_, ezúttal Samuel P. Huntington szellemében - most új fejezetet nyitott, az építészet azonban valóban egyfajta végponthoz érkezett. És nem csak azért, mert ezentúl a magas házakat kerozin t_z ellen is tervezni kell.

There has already been a lot of apocalyptic prophesizing lately. Francis Fukuyama predicted the end of history. Hans Belting predicted the end of art. Five years ago, Peter Noever organized a conference in Wienna to discuss the end of architecture. History, however, is starting a new chapter now--and, I'm afraid, it may be written in Samual P. Huntington's spirit. But architecture has truly arrived at some end stage--and I'm saying this not only because, from now on, all tall buildings will have to be protected against cherosine bombs.

Mindaz, amivel a nyugat építészete mostanáig saját értékeit, gazdagságát, hatékonyságát kifejezni tudta, önnön ellentétébe fordult. Amit mi büszkeségnek, egymásra rétegz_d_ emberölt_k tudását összegz_ alkotásnak látunk, az másnak céltábla. San Gimignano, Firenze, Bologna, Siena büszke tornyai, Bamberg és Strassbourg emberfeletti építményei, Eiffel ég felé fordított hídszerkezetei, az Orczy kertben névtelen alkotó által konok következetességgel hónapokon át ácsolt fatorony, mind egy azonos kódok alapján m_köd_ kultúra részesei. Jeleznek egymásnak, felelnek, versengenek. Még a Lomonoszov Egyetem tornya is átüzent hajdan az óceánon a Chrysler Building szép ív_ oszlopának. Az Alexanderplatz TV-tornya kevélyen állt föl egykor azzal, hogy Nyugat-Berlin lakóit minden pillanatban kényszer_ társbérletükre emlékeztesse.

All that was used in western architecture to express its values, richness and efficiency turned into its own antithesis. What we are proud of, what we have seen as the product incorporating the knowledge accumulated by several generations, became the target of hatred. The elegant towers of San Gimignano, Firenze, Bologna, Siena, the superhuman constructions of Bamberg and Strassbourg, Eiffel's bridge-structures facing the sky, the wooden tower in the 6th Street-Avenue B garden, built by a stubborn man against all odds for many, many years--all these form part of one culture, they are all based on the same underlying cultural codes. They are constantly signaling and responding to one another. They are showing off. Even the robust tower of the Lomonosov University sent a note, a long time ago, to the finely curved Chrysler building across the ocean. And the TV towers of Alexanderplatz arose in a divided Berlin to arrogantly remind the inhabitants of West Berlin of the forced cohabitation.

Ez a mi világunk. Ebben vagyunk otthon, ennek jeleit, ízeit, emblémáit, hangulatait kaptuk örökül, s ezt fejeztük ki évszázadokon át szorgosan egymásra hordott köveinkkel, téglasorainkkal, majd ugyancsak ezt a modern építési technológia kínálta lehet_ségeinkkel is. A torony a büszkeség építménye. A becsvágyé. Törekvés az ég felé. El a puszta föld emberi dimenzióiból egy fenséges, éteri világba. Illúzió csupán, de szükséges vágykép, mely nélkül nincs haladás, nincsenek valós tudományos, társadalmi, kulturális sikerek. Nincs az élet számára megel_legezett bizalom. Aki erre tör, az emberiség spirituális lényegét támadja meg. A WTC ikertornyaival lélekben karcsú minaretek ezrei is együtt pusztultak el.

This is our world. This is the world where we are at home; the signs, the tastes, the symbols, the milieus of which form our legacy and the source of our inspiration. During the centuries, we have been trying to express what it means to us, by piling up stones, laying briquettes, and later on by the means provided by the modern technologies in architecture. Towers are constructions of pride, they stand for our desire to excel. They represent our efforts to reach the sky. To transcend the limited human dimensions of our existence and enter a magnificent, extraordinary sphere. A sphere that is illusory but nevertheless essential because it supplies the fantasies and desires without which there is no progress, for these nourish our very real successes in all fields of society and culture, including science and art. How else could we have trust in life? Whoever attacks our constructions of fantasy and desire is trying to destroy the spiritual essence of humanity. With the Twin Towers, thousands of fragile minarets have come to the ground.

Iván András Bojár's fellowship was sponsored in part by: